GONDOLATOK
…Volt egyszer egy Faluház
Nézegetem a Bodrog-Parti Hírek különszámának címoldalát, megannyi emlék szakad fel bennem, s bizony elszorul a torkom. Mint a település polgármestere, volt kultúrház igazgatója, a falu szülötte, próbálgatok valami bevezető cikk félét írni. Kérem, bocsássák meg nekem, ha ez nem fog teljesen sikerülni. Kavarognak az emlékképek a Faluház tervezésétől, felépítésétől (melyet távolról kísértem figyelemmel), az utolsó napi működéséig. Megannyi élmény, öröm, büszkeség, jól sikerült rendezvények, eltöltött órák, napok, évek. Ezek mind, mind a miénk, a bodrogkeresztúriaké, no és természetesen a vendégeinké, akik idelátogattak. Sok mindenre büszkék lehetünk, mellyel a mi kis falunk rendelkezik, de ezek sorából mégis kiemelkedett a, Faluház. A baj megtörtént! A tűz estéjén láttam az emberek szemében a rémületet, a döbbenetet, a szomorúságot, de láttam a reménykedést is, hogy hátha lesz még újra Faluházunk. Láttam a segíteni akarást. Éreztem a falu lélegzetét, mely ezekben a drámai órákban, újra egy volt.
Már ott megszületett bennem a döntés: Lesz ismét Faluháza a bodrogkeresztúriaknak!
Tudjuk az emberek, a közösségek élete folyamatos harc, küzdelem. Nemrég vívtuk meg csatánkat az Általános Iskolánk megmaradásáért. Győztünk!
Miért ne győznénk most is? Győzünk, ha mindnyájan akarjuk! Fogjunk hát össze, fogjuk meg egymás kezét, és tegyük meg mind azt, ami erőnkből telik, vagy talán még egy kicsivel többet is.
Úgy legyen!
Májer József
polgármester
Tisztelt Bodrogkeresztúri Lakosok!
Megdöbbenéssel és szomorúsággal töltött el az a hír, melynek hallatán értesültem arról, hogy 2007. április 4-én Bodrogkeresztúrban leéget a Faluház. Számos komoly és könnyebb fajsúlyú rendezvény köt ehhez az épülethez. A Faluházban ünnepeltük meg a körgát átadását egy szeretetvendégséggel, de itt emlékeztem meg Önökkel együtt október 23-a 50. évfordulójáról is. Az Önök polgármestere nagyon sokat tett az épület külső és belső struktúrájának kialakításáért. Emlékszem arra, amikor 1980-ban Májer József polgármester úr, akkor még „kultúr-igazgatóként” előkészítette az épület építésének pályázatát, melyet 1983-ban sikerült megnyernie a községnek. Három év elteltével ünnepélyes keretek között mindannyiunk örömére átadásra került az épület.
A hír, hogy az a középület, melyre oly nagy szüksége volt a falunak, és olyan sokat vártunk rá, hogy elkészüljön – melyhez minden bodrogkeresztúri lakos valamilyen módón kötődött –, egyik pillanatról a másikra a lángok martalékává lett, számomra hihetetlen hírként hangzott.
A szomorúság egy személyes vallomással tört felszínre, amelyet megosztok Önökkel. Egy nagyon kedves barátom szokta mondani: „ha sokat járok közéjük egészen ember szagom lesz.” Szívesen jövök és szeretnék a jövőben is jönni Önök közé. A magam részéről – mint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke, mint Országgyűlési képviselő – mindent megteszek annak érdekében, hogy a falu középülete újra felépülhessen, felejtetve, mi is történt április 4-én. Hiszen kell egy ház, ahol leülhetünk beszélgetni és ünnepelni.
Ennek reményében kívánok Önöknek bizakodó, jobb jövőt.
Üdvözlettel: Dr. Ódor Ferenc
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés Elnöke
Szomorúan hallottam a hírt, hogy április 4-én a délutáni órákban lángbaborult a bodrogkeresztúri faluház. Másnap reggel első utam a katasztrófa helyszínére vezetett, hogy személyesen győződjem meg a történtekről és lehetőségeimhez képest segítségemről biztosítsam az elkeseredett polgármester urat. A helyszínen a látvány a sokkoló volt. Nemcsak a faluház semmisült meg, hanem a Faluházban teret kapó könyvtár, több ezres könyvei, a község történelmét dokumentáló feljegyzések, videók, képek, melyeknek eszmei értékük felbecsülhetetlen.
Jómagam is gyakori résztvevője voltam rendezvényeiknek ezért is érintett fájdalmasan a hír. Egy Közösségi Háznak a település életében fontos szerepe van, hiszen közösségformáló, hozzájárul a helyi lakosság szervezéséhez, képes megváltoztatni a szürke hétköznapokat. Színtere lehet egy életfogytig tartó tanulásnak. Minden korosztályt egyformán befogad a legidősebbektől a legfiatalabbakig, a hagyományőrzéstől az értékteremtésig mindenre kiterjed szerepe.
Éppen ezért Bodrogkeresztúr nem maradhat egy ilyen intézmény nélkül. Óriási hiány lenne, ha nem épülhetne újjá. A jelen kor igényeinek megfelelő épületre szüksége van a településnek, hogy szolgálni tudja az itt élőket.
Mint a térség országgyűlési képviselője azon leszek, hogy a lehetőségeimhez képest minden tőlem telhetőt megtegyek a Faluház helyreállításának segítésében.
Szabó György
országgyűlési képviselő
A Falu Háza
Sanyi bácsi tudja talán a legjobban, hogy mennyit kínlódtunk az első évben az új Faluházzal. Hányszor mászkáltunk a tetőtér ablakai mögötti a szűk járatokban disznóperzselővel a kezünkben, hogy kiolvasszuk az elfagyott fűtés csöveket. Persze ott volt ultrának a színpad oldalába épített WC, ami az első bálon elöntötte a zenekart.
Nem volt csupán csak néhány székünk, meg egy-két dohányzó asztal puffal. Aztán lett szék is meg technika is. Sok-sok közel harc árán lelakkozták a padlót, leszigetelték a csöveket. A beindult élet velejárója, természetes része volt. Belakta a házat a falu éppen úgy, mint ahogyan én is.
Elindultak a szakkörök, klubok, jöttek a bálok diszkók meg a különböző rendezvények. Egyre több ember látogatta a könyvtárat is. Jól érezték magukat itt a falubeliek. Különösen a fiatalok jártak ide nagy kedvvel. Lelkes kis társaság volt, mindenben részt akartak venni. Ha vasárnap csak délután nyitottam ki, már mindig ott vártak a lépcsőkön ülve, hónuk alatt a pingpong ütővel.
Kezdetben nyilván az újdonság ereje vonzotta a falu lakosait, aztán persze – remélem – a programok is. Tanultuk egymást. Nyitva volt este is meg hétvégén. A Faluház lassan belakhatóvá vált. Tanultam én is fiatal népművelő, hiszen ez volt az első munkahelyem. Azóta is meghatározó élmény. Persze ebben az ittenieknek is nagy részük volt, hiszen hamar befogadtak, a fiatalok éppen úgy, mint a tanárok; lelkész éppen úgy, mint az öreg kazánfűtő.
Hálás vagyok a háznak, hálás vagyok a falu közösségének is, hogy nyitott volt az ötleteimre, néha kissé elrugaszkodott elképzeléseimre.
Nagy szomorúság az, ami most történt a Faluházzal. Az épület valóban elpusztult, de a „falu háza” remélem nem hamvadt el a lángok között. Az elmúlt 20 év eseményei, közösségei nem csupán e ház falaihoz kötődnek. Sokkal inkább a közös emlékezetben és az összetartozás érzésben jelentenek sokat az ittenieknek. Remélhetőleg a rövidesen bekövetkező „Új Faluház” átadásakor mindezek megint otthonra lelnek majd.
Milyen furcsa is az élet. Ott voltam, amikor újként életre kelt. Most pedig ha minden sikerül, ott lehetek az újjáélesztésnél is. Sok év tapasztalatával a hátam mögött – ha képletesen is – kicsit visszatérhetek Bodrogkeresztúrba. A megyei Közművelődési Intézet vezetőjeként, felajánlhatom segítségemet az újra élesztésben.
Remélem, hogy egy-két év múlva egy sokkal szebb és korszerűbb, de az emlékeket megőrző, Faluház áll majd megint. Remélem, hogy több mint 20 év elteltével újra állhatok a Faluház avatóján, mint kezdő népművelőként annakidején.
Bordás István
az Á. Tóth és barátai Kft-nek, azért az önzetlen segítségért melyet a Faluház újjáépítésnek kapcsán a reklám és marketing területén végeztek. Köszönjük az Észak-Magyarország megyei lap, valamint a Magyar rádió miskolci stúdiójának média segítségét.
Steel-Soft KFT-nek aki ingyenesen készítette a Faluház lebontására vonatkozó állásfoglalást illetve az engedélyes tervek statikai, gépészeti és villamos terveit.
Faluházi emlékeim
2007. április 4-én 18 óra után Ladinszky Tünde hívott a mobilomon. Megörültem mikor a híváskijelzőn megláttam a nevét. Régen beszélgettünk már …. Erre most sem volt idő, csak ennyit mondott „Katika, ég a Faluház!” Fel sem fogtam, amit mond. „Itt állunk tehetetlenül és mindjárt leég az egész épület, úgy gondoltam ezt neked tudni kell!” – és már le is tettük a telefont. A családom látta az arcomon a megdöbbenést. Egymás szavába vágva jöttek elő az élmények, egy kis sírás, aztán újabb telefonok. Jó érzéssel töltött el, hogy a bajban is gondoltak rám, hiszen 1988. szeptember 1-től egészen 2002. május 31-ig a Faluházhoz kötött szinte minden, ami a keresztúri „életemmel” összefüggött.
Friss diplomával a kezemben szerencsém volt, hogy a odrogkeresztúri Faluházban éppen üres álláshely volt. A munkahely mellé lakást is kaptam. Igyekeztem minél hamarabb megismerni a község lakosságát és tanulmányaim alapján új kezdeményezésekkel gazdagítani a település közművelődési életét. Mire kezdtem belerázódni a dolgokba, jött a rendszerváltás és a népművelő végzettségű polgármester. Eleinte sok vitánk volt – szerintem, nem hitte el, hogy képes vagyok a feladatok ellátására – később fél szavakból is értettük egymást.
A 1990-es években élte a Faluház a fénykorát. Sorra alakultak a civil szervezetek – Humán Stúdió Kulturális Egyesület, Dalárda, Nyugdíjas Klub, Keresztúri Ifjúsági Diákkör.
Az évek alatt folyamatosan alakítottam ki a település nagy rendezvényeit – Szőlészeti-Borászati Napok, Falunap, Szüreti Nap – igyekeztem kiállítást, koncertet, színházat kedvelő közönséget toborozni a helyiekből. Az intézmény kínálatából nem hiányoztak a gyermekprogramok, országjáró kirándulások, nyári táborok, úszótanfolyamok, teltházas szilveszteri bulik sem. A Faluház a helyi közélet és társasági élet fontos színtere lett.
A Zempléni Művészeti Napok budapesti szervezői jó bázisnak tekintették a Faluházat, számos szakmai találkozó, sajtótájékoztató házigazdái voltunk.
Sok pályázat született az íróasztal mellett, melyek eredményeiként évről-évre gazdagodott a technikai felszereltség. Lett színpadi előfüggöny, fénytechnika, hangosító berendezés, kiállítási paraván és 2001-ben Teleház.
Túlzás nélkül mondhatom szakmai körökben a Faluházat jegyezték a megyében, az országban. Gyakran írtak a nálunk történtekről az Észak-Magyarországban, Szerencsi Hírekben, tudósított a rádió, regionális televízió.
Eddig a szakmai felsorolás, de ennél több a 14 év érzelmi oldala. Először is Bodrogkeresztúrban lettem igazán felnőtt. Férjhez mentem, gyerekeket szültem, akik jó szerivel ott nőttek fel a Faluházban. Sokszor volt lelkiismeret furdalásom, hogy hétvégén vagy ünnepnapon nélkülem vannak. Ma már úgy látom nem lettek volna ilyen érdeklődő, nyitott, talpraesett – és az én szememben sikeres tinédzserek – a „Faluházas” évek nélkül.
Sok neves ember barátságát, értékes kapcsolatokat köszönhetek a Faluháznak.
Bár nem voltam gyökereim szerint keresztúri az évek alatt egyre inkább azzá váltam. Ma is hálás szívvel gondolok mindazokra, akiktől segítséget, biztatást kaptam a mindennapi munkámhoz. Akik nem felejtettek el azóta sem, akikkel a beszélgetéseket ott tudjuk folytatni, ahol 2002-ben abbahagytuk.
Biztos vagyok benne, hogy egy-két év múlva új Faluházat avatnak majd a helyiek. Új lesz, modern, jól felszerelt – erre garancia a polgármester -, de soha nem lesz olyan, mint ami 2007. április 4-én a tűz martaléka lett……
Csatlósné Komáromi Katalin
In Memoriam Faluház
Megrendüléssel fogadtam a hírt, miszerint rövid, de annál tartalmasabb életednek tragikus körülmények közt vége lett. Izgatottan hívtuk egymást azokkal, akik életük bizonyos szakaszában napi kapcsolatban álltak Veled.
Azok a boldog szép napok, amelyeket a rendszerváltás friss éveiben Veled tölthettem, azóta is meghatározó része életem élményeinek. Az a rengeteg fa, ami most a tűz martalékává vált, mennyi finomságot sugallt a dolgos hétköznapokban: szelíddé tette az ide belépőket, emelkedett hangulatot hozott a kultúrát befogadni szándékozók szívébe, katarzist okozó háttér környezetet biztosított a kiállításokat látogató embereknek és mintegy előkészítette az olvasók lelkét a könyvtár használatára.
Emlékszem a csodálatos hangulatú bálokra, melyek alaposan igénybe vették vendéglátó képességedet, de Te sohasem okoztál csalódást.
Emlékszem, hogy milyen megnyugtató környezetet biztosítottál a szép korúak heti találkozóira, melyet ők hálás szívvel fogadtak.
Emlékszem az ünnepi műsorokra, melyeken mindig, igazán a „falu háza” Voltál, hiszen csordultig telt nagytermed.
Emlékszem, amikor Nálad nyaraltak a jókedvű gyerekek, hiszen több alkotó- és gyerektábort befogadtál.
Emlékszem, amikor a Jegyzővel közösen megvásároltuk Neked az új hangtechnikát, ami hozzásegített, hogy kecses belső tereidet kellő minőségű akusztikai élménnyel töltsük meg.
Emlékszem, hogy milyen otthonos környezetet biztosítottál az irodai munkához, s a néha a késő estébe nyúló újság szerkesztéshez.
Emlékszem az izgatott készülődésekre, mikor önkéntes segítőkkel együtt dekoráltuk oszlopaidat, mennyezetedet, ablakkereteidet és bejáratodat, hogy a különleges alkalmakkor díszes ruhában köszönthesd vendégeidet.
Végül jól emlékszem a hűvösre, amelyet nyáron biztosítottál, sajnos Te most, életed utolsó perceiben az ellenkezőjét érezhetted.
Abban a reményben búcsúzom Tőled, hogy utódod ápolja majd szép emlékedet, és folytatja az általad megkezdett utat.
Siska Tamás
A Faluház újjáépítését támogatók listája
(átutalás és egyéb adományok)
(a támogatók teljes listája a Faluházban elhelyezett köszönet falán látható)
Keresztúr Nevű Települések Szövetsége | 1,000,000 Ft |
Balatonkeresztúr Önkormányzata | 500,000 Ft |
Kaposkeresztúr Önkormányzata | 100,000 Ft |
Petrikeresztúr Önkormányzata | 100,000 Ft |
Hejőkeresztúr Önkormányzata | 100,000 Ft |
Evangélikus Szeretetotthon | 100,000 Ft |
Magyarkeresztúr – Rábacsanak Néptánccsoport | 49,000 Ft |
Deák Tamás | 5,000 Ft |
Májer József | 15,000 Ft |
Borsodvíz Zrt. | 300,000 Ft |
GW-Borsodvíz Kft. | 50,000 Ft |
Reventin-Vaugris (Kép) | 248,350 Ft |
Dr. Szikszai Tamás – Girincs | 47,200 Ft |
Szegi Önkormányzata | 50,000 Ft |
Tóth Krisztián | 1,000 Ft |
Máté és Budinszki | 5,000 Ft |
Lia Med BT. | 35,000 Ft |
Mádi Gyermekekért alapítvány | 100,000 Ft |
Zempléni Zenit alapítvány | 100,000 Ft |
Jánosik és Társai Kft. | 50,000 Ft |
B.A.Z. Megyei Önkormányzat – Dr. Ódor Ferenc | 100,000 Ft |
Magyarország 2001 Alapítvány | 50,000 Ft |
Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet | 500,000 Ft |
Rákoskeresztúr Önkormányzata | 1,000,000 Ft |
Bodnár János és neje | 30,000 Ft |
MiX együttes – Rakamaz | 50,000 Ft |
Népművelők Országos Vándorgyűlése | 102,000 Ft |
Zempléni Fesztivál | 70,500 Ft |
Joseph Rubin, Shaye Rubin, Avrumie Rubin (USA) | 172,500 Ft |
Dr. Csengeri Tünde | 23,500 Ft |
Bodrog Kft (szolgáltatás) | 20,000 Ft |
Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet | 500,000 Ft |
Összes átutalás | 5,574,050 Ft |
Téglajegy | 1,088,500 Ft |
Hegyalja fesztivál | 21,155 Ft |
Premier Színház – István, a király | 600,000 Ft |
ÖSSZESEN: | 7,283,705 Ft |