HATÁRTALANUL
Rátka és Bodrogkeresztúr hetedikes diákjai Erdélyben
A részletes beszámoló fotókkal IDE KATTINTVA érhető el.
- április 9 – április 14.
Nagyon boldogok voltunk mikor megtudtuk, hogy iskolánk a Szerencsi Tankerületi Központ szervezésében beadott Határtalanul pályázaton nyert. A támogatásból a 7. évfolyamos diákjaink 6 napos erdélyi körúton vehettek részt a bodrogkeresztúri iskola diákjaival közösen.
A felkészülés időszakában mind a két iskolában osztályfőnöki órákon sokat foglalkoztunk Erdély nevezetességeivel, ehhez felhasználtuk a Barangoló digitális tudástár remek interaktív feladatait.
A várva várt napon április 9-én a reggel 5-kor útrakelt csapat este 6-ra ért Korondra. A Királyhágónál lévő megálló már előre sugallta Erdély szépségét. Utunk során Bánffyhunyadon Kalotaszeg legnagyobb református templomát tekintettük meg, melynek 200 festett mennyezetdeszkája egyedülálló, itt Jakab Mihály Gyula parókus lelkipásztor mutatta be a templomot.
Korond egy erdélyi falu a mai Romániában, Hargita megyében. Az úgynevezett Sóvidék legnevezetesebb települése. Iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központ. Korondon a fazekasságnak ősi hagyományai vannak, sokan Európa egyik legjelentősebb fazekas központjának tartják.
Második napunk gazdag programokat tartogatott. Ezen a napon megismerkedtünk a Korondi tanyavilág szépségeivel és a helyi manufaktúrák működésével, a taplókészítéssel.
Megkóstolhattuk a helyiek által elkészített természetes szörpöket és lekvárokat. Természetes ízük, sokkal finomabb, mint a bolti termékeké. Hadnagy Júlia népművelő segítségével betekintést nyerhettünk a helyi népművészet szépségeibe, és változatos motívumaiba. Egy esztenában ebédeltünk. Először egy néni a kemencéből kivett kenyeret „verte el”, de istenesen, s ekkor került elő a fekete kéreg alól az illatozó finom krumpliskenyér. A sajtokkal, erdei lekvárokkal, vajjal, zsírral gazdagon rakott asztalra került a kenyér is, mindenki jól belakmározott. Délután Farkaslakán meglátogattuk Tamási Áron szülőhelyét, és megtekintettük az emlékkiállítást is. Megkoszorúztuk Tamási Áron emlékházát.
Utána Szovátára utaztunk, amely Erdély egyik legszebb üdülővárosa. Itt található a Medve-tó. Megnéztük a Medve-tó és az erre épült idegenforgalmi központ, Szováta látványosságait is. A tó 1875-ben keletkezett, a világ legnagyobb heliotermikus tava. Körbe sétáltuk a gyógyvízéréről híres tavat, amelyet a nyári időszakban a turisták is használhatnak. Megismerkedtünk a környék helyi növény- és állatvilágával is. Ezen a napon elég sokat sétáltunk, és kellemesen elfáradva érkeztünk vissza a szálláshelyünkre.
A harmadik napon Bözödújfalu, az elárasztott falu volt az első úticélunk. 1988-ban elárasztották egy új víztározó építésekor (… a valódi cél a magyarság szétszórása volt, a „Falurombolás” iskolapéldája). Az egykori falu emlékét márványtábla őrzi, körös-körül kopjafáktól szegélyezetten, amelyeken a lakosok nevei és a faluban gyakorolt vallások szimbólumai láthatóak. Idegenvezetőnk szavai mindenki szemébe könnyet csaltak, amikor elmondta György Horváth László versét „És láttunk élő vízben templomot mely halott, Ott, ahol temetést és gyászt kongatnak a vízi harangok. Ott, ahol a csúcsánál, a víz alatt kezded meg lefele mászni a fát, Ott mondhattunk egy vízbefullasztott faluért néma imát. (…)”
Következő úticélunk Kőrispatak Szalmakalap Múzeuma volt.
Itt fogyasztottuk el életünk legfinomabb lángosát. Ami különleges volt, hogy aki szerette volna, annak hecsedlivel, azaz csipkebogyólekvárral kenték meg. Jártunk egy malomban, nagyon jópofa volt az öreg bácsi, aki bemutatta. Soha nem felejtjük, amikor azt mondta: „ki akar biolifttel az emeletre felmenni?”, s csak aztán értettük meg, hogy azt kézzel hajtják. Láthattunk egy különleges kerekeskutat, s hallottunk egy medvehistóriát is, aminek tragikus vége lett.
Kézművesfoglalkozásként megtanulhattuk a szalmával való munkálkodást: karácsonyfadíszt, angyalkát készíthettek az ügyes kezűek.
Fehéregyházán a Petőfi Múzeumnál álltunk meg. 1849. július 31-én a közelben zajlott a Segesvári csata Bem Apó seregei és az orosz cári csapatok között. A csata az oroszok győzelmét hozta. Kb. 700 magyar honvéd esett itt el. Őket közös sírba temették, valószínűleg közöttük volt Petőfi Sándor is. A falu szélén áll egy emlékkert a Petőfi Múzeummal, a csatában elesett honvédek turulmadaras obeliszkje, Petőfi Sándor szobra, valamint Bem Apó domborműve. Megkoszorúztuk a költő sírhelyét.
Az este folyamán megtekinthettük a korondi művelődési házban megrendezett folklór és táncház műsort a sófalvi népzenészek kíséretében. A helyi zenekar több zeneszámmal mutatta be, az általuk fontosnak tartott helyi hagyományokat, majd élő zenével néptáncos bemutatót láthattunk a színpadon.
A végén együtt énekelte a 250 magyar gyerek a Székely himnuszt és a „Nélküled” című dalt az erdélyiekkel –feledhetetlen. Mindenki kürtőskalácsot kapott az est zárásaként.
Hosszú utazással indult a 4. napunk is. Csíksomlyó, a katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye, búcsújáróhelye volt a cél..
Csíkszentsimon településen bejárhattunk egy csipszgyárat. „A híres székely pityókához csipetnyi parajdi sót adnak, így alkotják meg a Parajdi Sós Csíki Csipszet. Az ízesítésére használt só, Erdély legismertebb bányájából, a parajdi sótelepről származik, amely mentes minden környezeti szennyeződéstől.”
Bejártuk Székelyudvarhely központját. Az Ezeréves határról megtudtuk, hogy a gyimesi átjáró ma az egyik legfontosabb történelmi zarándokhelyünk. Itt áll a régi magyar vasút legkeletibb őrháza is, amely hirdeti, hogy itt állt egykor Magyarország régi határa, volt, aki koszorút helyezett el itt, vagy zászlócskát szúrt a földbe.
Az utolsó előtti napon az egész napos sportnap helyszíne a Korondi Magyarnyelvű Általános Iskola volt. Az összes csoport megjelent ezen a rendezvényen. A sportnap során két verseny folyt egyidőben. Az egyik a labdarúgó bajnokság volt, amelyet a tornacsarnokban rendeztek meg. A másik esemény egy váltóverseny volt, amelyet az iskola udvarán tartottak meg. A váltóversenyt több futamban rendezték meg, mert minden csoportból állítottak ki csapatokat a versenyre. Itt a gyerekek nemcsak egymással, hanem a korondi csapattal is összemérték az ügyességüket. A labdarúgó versenyen 5 + 1 fős csapatok játszottak egymás ellen. A csapatoknál engedték a lányok részvételét is, vagyis vegyes csapatok is szerepeltek a tornán. Ebédre az udvaron elkészült gulyásból kapott mindenki bőséges adagot.
Meglátogattunk egy sófeldolgozó manufaktúrát is. Persze a nagyon várt vásárlás Korond főutcáján sem maradhatott el.
Gyorsan gyűltek az ajándékok az otthoniaknak, jól elidőztünk a boltocskákban.
Az este folyamán mindenki próbálta visszagyömöszölni a bőröndjébe mindazt, ami idefele, még oly jól elfért. Egy fennséges vacsorával zártuk itt tartózkodásunkat.
A 6. napon Korondról hazafele sétát tettünk Marosvásárhelyen, megnéztük a Kultúrpalotát, a Rózsák terén való sétánkat megzavarta az eső, így buszunk a határ felé vette útját. Fantasztikus élményekben volt részünk.
A változatos programok, a rengeteg kilométer ellenére mindig nagy érdeklődést vontak magukra: templomlátogatás, táncház, koszorúzás, az elárasztott falu temetőjének a felkeresése, szalmakalap múzeum, természeti helyek látványosságai, taplókészítés, havasok. A programokra utazás alatt az idegenvezető által mondott érdekességek, nyelvi kifejezőeszközök nagyban gazdagították tanítványaink ismereteit. Nem mellesleg az osztályok összekovácsolódásában, valamint más iskola hasonló korú gyermekeivel való kapcsolatépítésben, és a pedagógusok hatékony együttműködésének fejlesztésében is sokat segített ez a hatnapos tanulmányi kirándulás.
A HATÁRTALANUL program felbecsülhetetlen lehetőség arra, hogy magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vegyenek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalatokat szerezzenek a külhoni magyarságról, ezzel is erősítve a nemzeti összetartozás érzését.
