FÜLÖP MARAD – vers

Polgár Teréz Eszter verse

FÜLÖP MARAD

Fülöp, a gólya itt maradt.
Kelepel az ég alatt.
Kétszáz társa elrepült,
nézi párja rég kihűlt
havas-jeges fű-helyét,
közös fészkük rejtekét,
s nem rezdül, ha egy veréb
be-beugrik néhanap.

Fülöp, a gólya itt maradt.
Hol talál békát, halat?!
A Bodrog ártere fagyott;
hogy él túl több hónapot?
Falu éke, Nagy Fülöp
áll a télben, én ülök
meleg szobámban lesve őt.
Messzi az a messze föld;

ha jobban belegondolok,
a rendíthetetlen, konok,
hazaszerető gólyahős,
talán nem is oly erős:
Urambocsá’, lehet lusta,
ki Afrikát rég megunta,
s unja télen a nyarat.
A nyár eljön. Fülöp marad.