Tokaj-Hegyalja a Bodrog és a Hernád folyók között, a Zempléni hegység déli nyúlványain fekszik, közel 90 kilométer hosszúságban. Magyarország legismertebb kistájegysége, mely szőlő- és borkultúrája révén vált világhírűvé.

Területét az évszázadok során többször is körülhatárolták a borok minőségét védve. Tíz, huszonegy, de legfeljebb harminckét település tartozhatott a hegyaljai borvidékhez. A borvidékre emellett jellemző a kort messze megelőző szigorú szabályozás is:

1630: Sepsy Laczkó Máté leírja a ma is élő aszú készítési eljárását.
1655: Rendelet szabályozza az aszúszemek egyenkénti kiszedését.
1737: Királyi dekrétum határolja le a tokaj-hegyaljai termőterületet.
1772: Megszületik a világ első dűlőbesorolási rendszere.

Tokaj-Hegyalja a XVI. században vette át a törököktől elfoglalt szerémségi borvidék szerepét. Virágkorát a XVII-XVIII. században élte, amikor is gazdag mezővárosok alakultak ki: Szerencs, Tállya, Mád, Tarcal, Tokaj, Abaújszántó, Erdőbénye, Tolcsva, Bodrogkeresztúr, Sárospatak, Sátoraljaújhely.

A magyar népesség mellé a középkorban vallonokat és olaszokat telepítettek be. Vélhetően az ő emléküket őrzik Olaszliszka, Bodrogolaszi, Tállya helységnevei. A terület a XVII. századtól különböző népek gyűjtőhelyévé vált. Ruszin, szlovák, lengyel szőlőmunkások, sváb telepesek, rác, görög és zsidó kereskedők vándoroltak ide. Kultúrájuk nyomai jelen vannak a görög katolikus templomokban, a gazdasági- és lakóépületekben, a temetőkben, a népélet szokásvilágában és a nemzetiségi nyelvhasználatban.

Hegyalja gazdag kulturális és történelmi örökséggel rendelkezik. Ez a vidék a bölcsője a magyar reformációnak, a magyar nyelvű irodalomnak. Nemegyszer kiindulópontja, gazdasági háttere volt, az erdélyi fejedelemség függetlenségi harcainak és a kuruc szabadságmozgalmaknak. Ezen a tájon született II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos.

A világ első természetes édes borát termelő tokaj-hegyaljai borvidék egyedülálló adottságokkal rendelkezik. A főként riolitból, andezitből és ezek tufáiból létrejött vulkáni takaróján barna, erősen kötött talaj alakult ki, ami viszont nem szárad ki a nyári aszály idején sem. Az ilyen talajon termett borok tüzesek, testesek, hosszú ideig tárolhatók fahordókban, érlelhetők palackokban. Ez és Tokaj-Hegyalja makro- és mikroklímája optimális feltételeket teremt a szőlőműveléshez.

A tokaj-hegyaljai bor fogalommá válását az aszúsodás tette lehetővé. Az érés alatt beköszöntő párásabb időszakokat többnyire napfényes időszakok követik. A különleges termőterület, a vulkanikus altalajon fekvő agyag- vagy lösztalaj, a napsütötte déli lejtők, a Tisza és Bodrog folyók által meghatározott mikroklíma, kedvez a botrytis cinerea (nemes penész) kialakulásának, és az ezt követő aszúsodásnak. Ennek, valamint a sziklába vájt pincék hatalmas rendszerének - mely egész évben állandó 12Co körüli hőmérsékletével és magas 95% körülli páratartalmával ideális a borok érlelésére - köszönhető, hogy Tokaj-Hegyalja kiemelkedett a magyarországi borvidékek közül.

Tokaj-Hegyalja szőlőfajtái közül a két legismertebb a Furmint és a Hárslevelű. A borkülönlegességek - a szamorodni, az aszú, az aszúeszencia - ezekből a fajtákból készülnek.

A tokaj-hegyaljai borok a középkortól királyi-, pápai-, főúri asztalok kedvelt és megbecsült italai voltak. Ahogy XIV. Lajos, a "Napkirály" mondta: "A királyok bora, a borok királya."