ISKOLÁNK NÉVADÓJÁRÓL

Eötvös József az az ember volt, az a haladó gondolkodó, aki érezte, hivatását nem sikerült még betöltenie, s eszméit kénytelen a jövőre bízni, mely, ki tudja, hogyan fogja megvalósítani.
Írt verseket, regényeket, s rendkívüli bizakodással hitt Magyarország átalakításában, felemelésében, a szenvedők megsegítésében, az elmaradottak kiművelésében.
Én személy szerint csodálkozom azon, hogy a mai oktatásügy, a mai politika még nem fedezte és fedeztette fel az ő, és az ő eszméinek a nagyságát, a mai korban alkalmazható aktualitását, mindennapiságát..

Vallotta: gondolkodásunkat megszabja életkorunk és életkörülményünk. Emiatt élete többet nyújt az utókornak, semmint azt maga Eötvös József hihette és hitte.
Vallás- és közoktatásügyi miniszter volt az 1848-as kormányban, DE nem volt forradalmár, ezért fordult el a Petőfi-féle életszemlélettől, elhagyta az országot 1848 szeptemberében, és Münchenben telepedett le. Csak 1850-ben tért haza, de kiállt a Batthyány- kormány mellett. Az 1860-as években inkább állambölcselő és politikus. Komoly erőfeszítéseket tesz a nemzetiségi problémák megoldásában, és egyre elkeseredettebbé válik, elszigetelődik eszméivel.

Ő az utolsók egyike, akik a reformkorból magukkal hozott  eszmék és erkölcs mellett még kitartanak.

Eötvös József nemcsak költő, regényíró, gondolkodó és államférfi volt, hanem APA is.

 Apai mivolta volt olyan jelentős és fontos, mint a többi hivatása.
Ő, aki a nevelésnek oly nagy fontosságot tulajdonított, saját fiának, EÖTVÖS LORÁNDNAK, a későbbi nagy fizikusnak nevelésében teljes sikerrel valósította meg elveit és törekvéseit.
Eötvös József erre a művére legalább annyira büszke lehetett, mint írói és államférfiúi alkotásaira Fiához írta boldogság keresésére intő tanácsában, hogy két dolog tehet boldoggá az életben: a tudomány és a szeretet.

Álljon itt egy idézet Eötvös Józseftől, melyet fiához írt, s ma is megszívlelendő mondandója:
„…Ha  elvégezted iskoládat, szabadon választhatod pályádat. Én csak annyiban folyok be abba amennyiben tanácsaimmal tehetem s mindent elkövetek, hogy céljaid elérését tehetségem szerint könnyítsem: de azt, hogy mielőtt tovább mész s más utat választasz előbb jelen pályádat befejezd, arra komolyan kérlek s ugy hiszem, eljön az az idő, mikor belátod, hogy igazságom  van.”