A Római Katolikus templom feltárása

Az évszázad felfedezésének tartják. Hatalmas gótikus festményeket, és rengeteg sírhelyet tártak fel a régészek Bodrogkeresztúron. Ami azért is jelentős, mert ezen a területen ritka, hogy ilyen falfestményeket, freskókat találnak templomokban.  (TV2)

A keresztúriak és a műemlékes szakemberek körében már jól ismert bodrogkeresztúri római katolikus templom végre az országos figyelem középpontjába került. Az április 12-én megkezdett műemléki kutatás (régészet, falkutatás, falképkutatás) során ugyanis olyan értékes régészeti leletek, épületelemek és falképek kerültek elő, melyek felülmúltak minden várakozást.

A régészek a templom belsejében és a templomkertben is kutattak, mindkét helyen számos sírt és középkori falakat tárva fel. A falszövetkutató szakemberek bizonyították, hogy a XV-XVI. században a ma is álló templom mellett még egy nagyméretű északi kápolna is állt, mely tekinthető tulajdonképpen a templom északi mellékhajójának, a falképkutatók pedig olyan XV. századi freskó és szekkórészleteket tártak fel, melyek alapján megállapítható, hogy a keresztúri templom egyike a máig fennmaradt legszebben kifestett XV. századi gótikus templomainknak.

Mindezen kutatások azért szükségesek, mert több évtizedes várakozás után végre megkezdődik a templom teljes, műemléki restaurálása és felújítása. A következő két évben tehát az épület kívülről-belülről megújul majd és a megelőző műemléki kutatásoknak köszönhetően annak legszebb, XV. századi gótikus állapota kerül helyreállításra – ahol ez lehetséges. Így a katolikus közösség egy olyan templomot kap majd vissza a felújítás után, amiben belül gyönyörű gótikus falfestmények és eddig nem látható, befalazott XV. századi nyílások kerülnek majd bemutatásra, és kívülről is teljesen felújítják a templomot – visszatérve annak eredeti, törtfehér színéhez. A templomkertben, az északi oldalon, pedig bemutatásra kerülnek majd a gótikus mellékhajó feltárt falai és eredeti padlószintje, illetve a templom korabeli kerítőfalának részlete is. Mindez rendezett, gondozott, az épületet nem zavaró, parkosított környezetben.

De mi is az, amit a régészek és a többi kutatók megtudtak a templom feltárása során annak múltjáról? Az bizonyossá vált, hogy a templom szentélye és hajója mai állapotát 1520-ra nyeri el, amit a déli főpárkányon látható ANNO DOMINI 1520 felirat is hirdet. Az is kiderült, hogy a szentély lehet hogy korábbi ettől, feltehetően XV. századi mind az építése, mind a kifestése. Viszont az is bizonyítottá vált, hogy a gótikus templom helyén már korábban is állt templom – erre utal egy II. András (1205-1235) által veretett ezüstgaras és a templom szentélyének külső oldalán talált csontvázak, melyeket roncsol a XV. századi gótikus templom fala (tehát a sírok a korábbi templomhoz tartozhattak). A gótikus templom korai időszakában építik meg viszont a már emlegetett 10x5m-es északi kápolnát, melynek önálló szentélyzáródása is lehetett – így mellékhajónak is tekinthető. Ezen épületrész falait a régészek feltárták, a templomba nyíló két nagyméretű boltíves nyílását pedig a festőrestaurátorok és falképkutatók vizsgálták és tették részben láthatóvá. Ezen gótikus mellékhajó elég korán, már a reformáció korában, a XVI. században lebontásra kerül és valószínűleg ennek köveiből építik meg a templom tornyát (a gótikus templomhoz különálló fa harangláb tartozhatott). A reformáció korában a templom belsejét is komolyan átalakítják, ugyanis a gótikus kőfaragványokat levésik, a szentélyben akkor még látható gótikus sírokat betömik és záróköveiket a sírba dobják (a levésett épületfaragványok egy részével együtt), továbbá a templom szépen festett falait lemeszelik fehérre (megóvva ezzel a gótikus freskókat az utókornak), illetve a templom padlószintjét is megemelik és új kőlapos padlóval látják el. Ez a folyamat a templom rekatolizálása után megismétlődik, ugyanis a XVIII. században újra megemelik a belső talajszintet, új kőpadló készül, a fehér falakat újra kifestik és a század végén megépül a ma is látható barokk karzat és végül a mai barokk oltár is (1812). Végül a templomban a XX. század is hagy nyomot, ugyanis ekkor épül a lebontott gótikus északi mellékhajó közepének helyén a ma is álló Venglárcsik-féle neogót kápolna, illetve ekkor festik ki utoljára a templombelsőt is (szürkére).

A templom történetéről tehát a megelőző műemléki kutatás során igen sok adalékot tudtunk meg, a régészeti feltárás során pedig számos közép- és koraújkori ezüstpénz, egy arany- és ezüstszálakkal átszőtt XV. századi párta maradványa, egy majdnem ép 1500 körül készült füleskorsó és sokminden más érdekesség is előkerült, melyek terveink szerint a templom teljes felújításáig a Keresztúri Kincsestárban lesznek kiállítva (a tárgyak restaurálása után), de végső helyüket majd a felújított templom oratóriumában berendezendő templomtörténeti kiállításon nyerik majd el, ahol a leletek mellett a templom történetéről is sokmindent megtudhatunk majd a kiállítás és az interaktív eszközök segítségével.

Reméljük a kutatások mihamarabb folytatódhatnak és még idén sor kerülhet a szentély és az északi gótikus templomhajó teljes feltárására, illetve a már most is látványos, lovaskatonákat is ábrázoló gótikus freskók teljes kutatására és láthatóvá tételére. Ezek ugyanis előfeltételei a templom teljes műemléki felújításának, melynek ütemezése az állami és európai támogatási források kifizetési ütemezésétől függ majd. Hisszük, hogy a templom teljes kutatása és felújítása mielőbb végbemegy – hogy a templom többszáz év után újra Bodrogkeresztúr legszebb gyöngyszeme lehessen.

Makoldi Miklós
Régész, Tokaji Múzeum

 

 

Megosztom